Gondolatok a vendéglátásról
Egyik nap réges - régen még mosogottam és törölgettem a poharakat, bent voltam a pultban vagy felszolgáltam.
Akkor még nem tudtam, hogy ez az út, amely "soha véget nem érős" mindig is itt találtam meg Önmagamat.
Egy felszolgálói lét sokkal több annál, mint ételeket és italokat felszolgálni a vendégeknek.
Gyakran hallgatjuk a vendégek sztorijait, belepillantást nyerünk egy egész család valamelyik hétköznapjába.
Ez a szakma sosem egy oldalú, ha van olyan, hely ahol erre jobban odafigyelnek, minden ember valahol egy gyámoltalan jószág ki útmutatást igényel. Sosem biztos a választásban csak éppen a lehetőségek közül válogatnak.
Ilyen az élet is. Lehetőségek tárháza és ha nem élünk a ránk ruházott hatalmunk által, csak magunkra vethetünk.
Az élet megannyi lehetősége nyitottságot és barátságokat igér, tele kalandosabb napokkal és még jobb hétköznapokkal.
Szeretem a munkámat. Még inkább azt, hogy a szakmám által több barátságra tettem szert, mint az bárki is gondolná.
Mindig is tudtam, hogy emberekkel akartam foglalkozni, ha újra születnék sem döntenék másképp, mert mind az amit felépitettem az , aki ma vagyok az általam ismert emberek és a szakma segitett kialakitani.
A tények magukért beszélnek, mindenhol ahol megfordultam az emberek visszavárnak, szeretnek és gondolnak rám.
Mi a titkom?
Csupán az, hogy figyelek és "jegyzetelek" magamban a szivemben.
Minden ami sokat jelent nekem az egész életem tettem fel erre a területre.
Néha fizikailag fárasztó igen, de mindig akadnak kedves emberek akik értékelik mind azt amit értük teszek és tenni fogok.
Vannak sokan akik nem értik miért élvezem ezt a nehéz szakmát. Nem tudják magukban lejátszani, hogy mennyi ember ismeret, pszihológia, sokrétű tudás és tapasztalat kell hozzá.
Csordultig tele, tett akarattal és azzal a szóval, hogy mindig fejlődni jobbra törekedni nincs is jobb a világon.
Ha vissza révedek a múltba, mindig szivesen gondolok vissza a lezajlott eseményekre és általa arra a csiszolatlan gyémántra akivé váltam.
A vendéglátás lehet öröm és mosolyok tárháza, lehet tánc és fergeteges vidámság tele pozitivitással.
Ha mindenki hagyja azzá válni a dolgozókat, akiknek születtek. Egy Juhásznak a nyáj mögött, akik halkan de biztosan terelik maguk előtt a nyájat, kik hagyják,hogy szakértelmünkkel és figyelmességünkkel, naponta szerezzünk örömöt nekik.
A vendéglátás egy, olyan hivatás, amely teljes figyelmet igényel. Meghálálja magát higgyétek el.
Mosolyogj és a világ is vissza mosolyog Rád!
