Egy felszolgáló összegyűjtött munkái és interjúi a vendéglátásról nem csak vendéglátósoknak

Bemutatkozó

Vendéglátós szakmai életút

Hogyan kezdődött a vonzalom?

Emlékszem talán fiatal gyermek lehettem, amikor bálok és esküvők alkalmával a felszolgálók közt találtam magam. Hogyan kezdődött minden az ami ma vagyok? Egy felszolgáló vadregényes története. Nos talán kezdjük elején.

Fiatal lány voltam, amikor bulik és családi rendezvényeken furcsa vonzalmat éreztem a tálca és tányér hordás iránt. Akkor még nem tudtam, milyen gyönyörű ám nehéz szakma ez.

Minden esetre még fiatal tinédzserként kellett döntenem, mint ahogy sok más gyermeknek általános iskola végén "hogyan is tovább".

Már akkor tudtam, hogy én vendéglátós akarok lenni, akkor még nem tudtam mennyi kihivásnak és fizikai erőnlétnek kell majd megfelelni ebben a rohanó világban. Az idő pedig eljött a felvételi időszaka. Mint minden kisdiák én is izgultam, hogy az áhitott titulust, mint tovább tanulni akaró kisdiák megkapom e. Heteket végig izgultam, előtte persze jó jegyekre összpontositottam, mert hát már akkor is voltak pont határok.

Pedig ez nem mai darab vagy történet, kinek hogy tetszik. Megérkezett a várva várt levél a Jendrassik - Venesz Szakközép Iskolából. Felvételt nyertem. Újjongva fogadtam a hirt és vártam az időt, hogy valami új dologba haraphassak bele. Eljött a ballagás majd az új korszak kezdete egy új élet eleje, más világ ám a középiskola :) hierarchia és még több szabálynak kellett eleget tenni. Az évek alatt új barátságok születtek vele egy közös ám új jövő elé néztünk. Mi is az amit megszerettem ebbe az iskolába? Az emberek, tanárok és diákok közvetlensége és bár nem minden osztályra volt jellemző de megtanultam, milyen az ha klikkesednek az emberek és milyen az ha összetartanak.

A szakközépiskola az ember életében egy viz választó, ahol meglehet tanulni az életre felkészülni. Nekem a legkellemesebb élményem a szakmai gyakorlatokból adódtak.

A gyakorlati terem az akkor még legmodernebbnek számitó felszerelésekkel volt tele. Az én drága iskolámnak már akkor is aranyló csillogó hir neve volt pedig ez már vagy több mint 15 éve volt lassan. De mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem rá. A felszolgáló gyakorlati órák minden második héten voltak a megfelelő években, amikor annak következnie kellett. Szakács, Cukrász, Felszolgáló gyakorlat. Olyan voltunk, mint egy nagy család. Mindig vártuk a gyakorlatot. Ez volt a legizgalmasabb az évek alatt. Ételek elkészitése, melyek tradicionálisak, új technológiák elsajátitása (akkor még új volt :) - az iró megjegyzése) Finomabbnál -finomabb sütiket sütöttünk és természetesen ketté szedve az osztályt szolgáltuk fel azokat egymásnak, Már akkor is imádtam a felszolgáló uniformisba lenni, akár egy ritka pegazus feszitettünk az egyenruhában, fekete alj, fehér ing és bordó mellény. A mai napig megvan. Még a mérete is jó :).

Megtanultuk a már múlt homályába vesző angol felszolgálás fortélyait is. Manapság sajnos erre a szép felszolgálási módra nincs idő sem igény. Geridonon való felszolgálás és elegancia, orosz, amerikai szerviz és még sorolhatnám.

A tányér hordást a folyosón végig menve kellett teljesiteni,nem remeghetett a kéz, a herendi porcelánokkal úgy bántunk, mint a himes tojásokkal. A gyakorlatok szigorú elvárásokkal ám de vidám órákkal teltek, kisebb csapattá kovácsolódva az osztállyal. Majd amikor végeztünk a felszolgálással szépen megtanultunk rendet tenni magunk után. Hiszen a vendéglátás alapja a személyi higiénia.Minden főzés és sütés után átismételtük a tanultakat.

Volt lehetőség versenyezni is. Voltam én is, Igaz nem felszolgálásból de büszkén tudhatok magaménak több érmet is az akkori diák cukrász kategóriából. Sosem feledem életem első disztortáit. A hires ám szigorú Bergmann úr volt a komolyabb zsűri elnök az egyik versenyen, ahol a zöld turizmust hangsúlyoztam ki a diszmunkámmal. Voltam Pesten is ahol Culinary Expon mérethettük meg magunkat. büszkén hoztuk el az ezüst érmet cukrász kategóriából.

Tele élményekkel és új kapcsolat rendszerrel tértem haza minden egyes verseny után. Joggal kérdezhetitek, miért nem cukrásznak mentem? Nos a felszolgálás közelebb áll hozzám. Mivel szeretek emberekkel foglalkozni és emberek között lenni.

Az évek szaladtak, mint a szél. Azon kaptuk magunkat, hogy eljött a vizsga időszaka. Úgy izgultam emlékszem remegett a kezem, hiszen egy élet dőlt el akkor, maradsz vagy lépsz tovább az élet új szakaszába talán.

Természetesen, jól felkészültem a tételekből. És a gyakorlat is jól sikerült. A vizsgám szép eredménnyel megszületett.

Majd dönteni kellett, technikusi képzés vagy egyetem? Nem vagyok az seggelős tipus, szóval maradtam a technikusi képzésnél. Később persze egyetemre is vetemedtem de ez későbbi sztori.

A technikusi képzés bővebb tananyagot adott nekünk, menükártya irása ital ismeret, némi önálló munkák elsajátitása bővebb étel ismeretek, élelmiszer ismeret, gazdasági számitások és még több vendéglátással kapcsolatos alapos tananyagokkal lettünk gazdagabbak. Akkor kellett abszorválni életem első gyakorlati helyét is. Tihanyban a Fogas Csárdában lettem tanuló, ahol alaposan elsajátithattam a felszolgálást és különböző szakmák kapcsolatát hogyan épülnek egymásra. Voltam én mosogatós, kiskukta szakács mellett, pultos és végső időben felszolgáló, kedves időszak volt ez életemben. Itt megkellett tanulnom oroszul is kiszolgálni a vendégeket. Szigorú elvárásoknak kellett megfelelni, de életem kék egén mai napig szivesen emlékszem vissza eme szép korszakra.

Az idő telt - múlt és a technikusi képzésnek is vége szakadt. 6 évet töltöttem azzal hogy felkészüljek a valódi életre, ami nem burokban telik....hiszen mindenki tudja az iskolás évek burokban tartanak minket.

..........................

2. Fejezet

Club Tihany avagy első "otthont" adó munkahelyem

Miből lesz a csere bogár.

Életem első munkahelye, ahol óriás közösségben kellet elsajátitani a tanultakat. Volt nekem mentorom ki egyengette utamat kedves ám szigorú kollégák, voltam én az étteremben téli kertben a kávézóban..

Elsajátitottam, milyen nagy rendezvényeken dolgozni. Életem első nagy megmérettetései itt voltak először. Ekkoriban volt egy párom, akivel együtt laktunk munkásszállón. Első, olyan élményem, amikor meg kellett tanulni 19 évesen milyen is önállóan fent tartani magadat. Megismertem rengeteg új embert kedves kollégákkal lettem gazdagabb, akikkel a későbbiekben is sikerült együtt dolgozni ez egy újabb fejezet tárgya lesz. Szerény ám kicsit naiv személyiségem itt vált keményebb páncélt. Sokat tanultam az életről és mivel ,hogy jóval idősebb kollégákkal kellett megtalálni a közös hangot, megtanultam a tiszteletet, alázatot és a szakmai elhivatottságot. Életem meghatározó köve volt ez az állomás. Kapcsolatokra és még több szakmai gyakorlatra tehettem szert, sokat tanultam emberekről, őszinteségről és hogy mikor kell befogni a számat. Megtanultam, milyen egy nagy házban nem elveszni.Club Tihany a mai napig fogalom, Véleményem szerint a régi érákból,kik onnét cseperedtek felnőtté igazán kiváló szakemberekké váltak. Megtanultam életem első koktéljait elkésziteni,igen akkor még itthon nagyon kezdetleges volt ez tudomány ág.

Megismertem, olyan kollégákat akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Mert a barátságok egy örök életre szólnak. Nem csak egy időszakra.

Mi az amit kaptam ettől a helytől? Tiszteletet, megbecsülést és személyes karakterem megerősitését, hogy jó irányba tartok.

........................................

3. Fejezet

Az élet első pofonja balról

avagy külföld ahol nincs kolbászból a kerités sem

Ez az időszak még a tihanyi élet szakaszomban volt, Kaptam egy lehetőséget, hogy megmérjem tudásomat külföldön messze az otthontól. Még csak 20 éves voltam. Naiv és nem eléggé tudtam a nyelvet ahhoz, hogy teljesen érvényesülni tudtam volna. Mégis bevállaltam, mert a pénz beszél....

Nos talán igen talán nem de egy tapasztalattal lettem gazdagabb külföldön. Ha a kollégákkal nem találod meg a közös nevezőt sosem leszel elég jó. Viszont ott is lettem gazdagabb egy másik tapasztalattal is. Mert a világ kinyilt nekem. Megtanultam önállóan egy idegen vidéken valahogy fent maradni a vizen. De mivel érzelmileg nem voltam stabil, hátra hagyva magam mögött mindent döntöttem a külföldi munka mellett. Mi az ami miatt haza jöttem? Nem csak a honvágy volt az ok, és szétesőben lévő kapcsolatom az akkori párommal, hanem a felismerés, hogy túl fiatal voltam egy, olyan világban, ahol egyedül lehetett csak érvényesülni. Egy, olyan világban, ahol keményen odaléptek még nem álltam készen a feladatra.Későn léptem ki a tettek mezejére, mert világ életemben azt hittem az emberek, olyanok, mint én. Hiszen mindenki magából indul ki.

.............

4. Fejezet

Csopak Terasz Kávézó

Avagy keményebb a nyár mint az bárki is gondolná

Régen volt már nem is emlékszem az évszámra, nem is ez a lényeg. Nyarakat töltöttem itt el. Itt is tanultam új dolgokat amiknek később igen csak hasznát vettem. Ebben a kicsi kis kávézóban gyönyörű látképpel a Balcsira dolgoztam le több nyarat is. talán 2-3 volt. Igen jól gondoljátok szezonális hely. Megismertem komolyabb koktélokat újabb kapcsolat rendszerrel és még több szakmai tapasztalattal lettem gazdagabb. A nyarak kemények voltak, Melegben forróságban fagyi kelyheket gyártottunk futó szalagon, de kialakult egy esztétikai diszités technika a kezemben aminek aztán máshol is hasznát vettem. Csapatmunka itt is volt, biciklivel jártam le munkába. Finom sütiket is eladtunk de a fő profil a kávé különlegességek és egyéb koktélok voltak. Akkor kezdett el érdekelni a kávé világa. Itt is kaptam hideget - meleget, de ekkor tapostam a 21. élet évemet.

Annak ellenére, hogy keményen dolgoztunk minden nap a 40 fok melegben a tűző napon még a mai napig is szeretek oda vissza járni hiszen a múltam egy darabja oda köt.

...............................................

5. fejezet

Kisebb kitérő az életembe

Egyetem útján

nemzetközi tanulmányok szakon ,

Igen jól olvassátok, én is megfordultam egyetemen innen ez a jó modor....persze, hogy nem.

Egyetem: buli, seggelés és még több buli tanulás és egy félre siklott döntés mely 3 évet vett el az életemből.

Azt tudnotok kell, hogy nem fejeztem be, mert a türelmem és a pénztálcám is véges volt, igen levelezőre jártam. Kaptam egyet s mást ezektől az évektől is. Új ismeretségeket és új benyomásokat. De egyet mondhatok. Aki gyakorlatias szakmát választ annak nem való az egyetem.Sokszor hallani, hogy az egyetemen az ember elzüllik.

Igen van benne valami mert nagy buli az egész. De persze tanulni is kell mellette. Ha megkérdezné tőlem valaki ma mit szerettem az egyetembe, akkor azt mondanám, hogy kaptam olyan impulzust és átfogó világ nézetet amit "csakis tanitani" lehet. Ami szerintem megint csak egy burok. Nem tanit meg az életre, sem arra, hogyan legyél igazán a magad ura. Nekem egy tévedés volt, Félre siklott vonat, melyet aztán útba igazitottam.

Nem mondom, hogy nem voltak kellemes élményeim vagy barátságok az egyetemről, hiszen valakivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Örök barátságok születnek az egyetemen.

De én,mint gyakorlati ember nem vagyok való iroda kukacnak. ...akinek nem inge nem veszi magára :)

6. Fejezet

ÉLETEM LEGSZEBB 6 ÉVE AZ ANNA GRAND ÖLELŐ KARJAIBAN

Sosem felejtem el az első interjúmat a Hotel lobby-jában. Még egyetemre jártam ekkoriban, meglátta egyik rokonom a hirdetést és jó szivvel ajánlotta nekem. A Hotel nem sokkal előtte nyitotta meg kapuit. Két manager interjúztatott akkoriban, két körös volt. Első körben felmérték az önéletrajzom alapján a szakmai múltamat, majd második körben már szerződéssel vártak, röviden a felvételről ennyit.

Elkezdődött életem talán legszebb szakasza, mikor egy félig tanuló félig már felnőtt csajsziból hogyan érik nővé valaki. Anna Grand Hotel. Mint égi jel, úgy éreztem jó helyem lesz itt. Igy is lett. Elkezdtem dolgozni egy, olyan csapattal, akiket joggal nevezek a mai napig második családomnak, hiszen itt válltam vérbeli profi felszolgálóvá.

Itt kezdtem pályán, ( étterem placcon,) pultba, cukrászdába és még sorolhatnám...

Megismertem egy neves hotel rendszerét. Hogyan kell szépen, elegánsan dolgozni úgy hogy az mindenkinek a lehető legjobb legyen. Rengeteget tanultam annak ellenére, hogy ekkor már tapasztalt szakembernek mondhattam magamat. Életemben talán itt kötöttem a legmaradandóbb kapcsolatokat, barátságokat.

Ma már úgy járok vissza ide, mint egy madár, ki ugyan már kirepült a fészekből de visszaszáll néha, mert tudja mindig visszavárják.

Ebben a hotelban tele voltunk esküvőkkel, konferenciákkal, bálokkal és még több rendezvénnyel. Mindig feszitett volt a tempó, de a hangulat mindig a tetőfokon volt. Sosem volt idő, hogy unatkoztunk volna, mindig van mit csinálni egy ekkora helyen.

A kollegalitás magas fokon volt űzve, hiszen a főnökség ajtaja mindig nyitva áll. A kollégák között megismertem család anyákat, fiatal párokat, még több alkalmi munkavállalót, kik rendezvény alkalmával jöttek ebbe a hotelba kisegiteni a nagyobb rendezvényeken.

Évek alatt megtapasztaltam a vendég tipusok legtöbbjét, mit szerintem tanitani nem lehet csak elsajátitani.

Életem ékköveként gondolok vissza az itt eltöltött időre, hiszen itt lett a pillangóból igazi unikornis. Akit igazán nehezen lehet pótolni.Tulajdonságaim és tehetségem alapján levezettem az Ipoly Residence-ben reggeliket, megfordultam a hotel cukrászdájában is de legtöbb időt talán a söntés vezetésével foglalkoztam. Minden nap szerettem bejárni ide dolgozni, igaz megvolt követelve minden, de itt mindenki tudja hogy hol a helye. Itt nem érzed a hierarchiát, mert egy nagy család tagja vagy. Sokat tanultam itt magamról, csapat szellemről és még többet az összetartozásról. Minden egyes napszakban mikor dolgoztam élvezettel mentem be melozni, mert tudtam egy igazi csapat tagja vagyok.

A keményebb része persze a rendezvények alkalmával voltak, aki ezt a szakmát választja és hotelban vállal munkát, készüljön fel az éjszakázásokra. Bálok, esküvök...stb.. ez az életformának az árny oldala. Kimeritő és állandó pörgést igényel. Szakszerű hozzáértést és fizikailag igencsak megterhelő. Viszont megvan a hangulata és csapat összetartó ereje ezeknek a rendezvényeknek.

Fontos állomás volt az életemben az ANNA GRAND, mert felkészitett egy komolyabb élet szakaszra.

Itt jöttem rá, hogy fejlődni akarok. Itt kezdődött el, hogy vendéglátós tanfolyamokra keztem el járni,

Mint burokból a virág, úgy jöttem rá én is, hogy még rengeteg kiaknázatlan terület van bennem ami még kiaknázásra vár.

.....................................................

7. fejezet

Best- Mixer iskola és képesitéseim

Amikor észbe kaptam és rájöttem, hogy sokkal többre vagyok hivatott, mint hogy poharat törölgessek és mosogassak már jelentkeztem is a már akkor igen kedvelt képzésre a baristára majd a latte art-ra (tejbe irt üzenetet jelent)

Mondanom sem kell, hogy vidám napokat, délutánokat töltöttem el a veszprémi tanfolyamokon. Gyakorlatban, olyan kávés diszitéseket és kávé különlegességeket tanultunk amit a mai napig sok helyen nem tudnak alkalmazni pedig a barista szakma már igen hires, de sajnos kicsiny országunkban még nincs kereslet rá.

A kávés kurzus után jelentkeztem sommelier majd F&B manageri képzésre is, ahol a technikusi képzésen tanultakat ismételhettem át.

A sommelier képesités volt még ami nagyon tetszett nekem, mert alapos tudást biztosit a mai napig.

Ennél a cégnél is találtam új barátságokat és kötöttem életre szóló kapcsolatokat, melyből a mai napig profitálok.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy szakemberektől tanulhatok és tanultam akiket a mai napig elismernek.

8. fejezet

Egy árny oldala az életnek saját utam keresése

Sajnos volt rá példa, hogy munka nélküli voltam, és volt rá példa, hogy olyan helyen is dolgoztam ahol a becsületembe tiportak. Sajnos meg kell tanulni az élet árny oldalán is győzni, mint ahogy a Bibliában is győz a jó a rossz felett. Ekkor alkalmi munkákból tartottam fel magamat. Az élet, úgy hozta, hogy véget kellett érjen az Anna Grandos pályafutásomnak. De, mint tudjuk minden mély pont után egy magasabb fok következik.

Igy is lett. A sok mellékvágány után (alkalmi munkák ) során megtanultam, hogy nem szabad alább adni és igenis keresni kell a lehető legjobb lehetőségeket, és nem szabad alá becsülnünk önmagunkat. Igy lett belőlem az az erős személyiség aki ma vagyok. Megtapasztaltam, milyenek az emberek, akkor ha kihasználják az ember teherbiró képességét és vissza is élnek azzal. Megtanultam, milyen az ha szükség van a szaktudásunkra és milyen nélkülözhetetlennek lenni.

Ezek a tapasztalatok igen keményen érintettek és meg is viseltek nem tagadom, de az élet nem csupán napfény és boldogság. Vannak mély pontok az életben, amiket túl kell élni és felkell tudni állni, akkor is ha az élet újra és újra belénk is rúg.

9. fejezet

A jelen

Az Aura Hotel csakrájába

Eltelt jó idő mire erre a helyre találtam 2016 októbere. Frissen nyitott elegáns az én álmaimnak is megfelelő hely, ahol újabb tanulni valók elé állitott az élet. Új csapat új elvárások más szokások és újabb hivatásbeli kihivásokkal tarkitott élet szakasz kezdetének fogtam fel eme kicsiny hotel által nyújtott lehetőségeket. Ahol van helye fejlődésnek és még több ember ismeretre tettem szert. Sokkal jobban meg kellett szerveznem a munkám során felmerülő feladatokat és jobban oda kell figyelni a vendégekre is. Nekem való hely, tele napi szinten kihivásokkal újabb és újabb szituációkkal.

Ezek azok a momentumok amit nem tud semmilyen iskola vissza adni, ezeket csak az akkori életben az adott pillanatban lehet csak kitapasztalni és megoldani az adott szituációkat.

Minden amit itt tapasztaltam már egy megfontolt már-már végleg letisztult egyéniségként élem meg.

Minden időmet azzal töltöm, hogy okosodom és képzem magam itthon, könyveket szaklapokat bújok, és szeretném a lehető legjobbat kihozni magamból hiszen ez csak akkor élet képes szakma ha szeretjük azt amit csinálunk. Egy csapat egy közös cél érdekében, ahol a hely, idő, tér adott és csak egy feladatunk van, minden nap szebbé tenni a vendégek napjait mosollyal és szakmailag kifogástalanul.